Álom

Miután összedőlt előttem egy egész város és én csak azon voltam, hogy egy mosdót keressek hirtelen egy olyan helyre kerültem, amit már rég megálmodtam és 2 ismerős alak jelent meg előttem. Egy fekete bőrkabátos úr körszemüvegben és egy fehér bőrű, fekete hajú lány. Öltözéke olyan volt, mint maga az éjszaka.
Egyszer csak tudtam, hogy mi fog történni. A férfi az fogja mondani: "Ez az egyetlen mód" és egy egy ajtóra mutatott, amit láncok fogtak le. Mélyen vezettek le a földbe, mögöttük egy résből pedig éles fény szűrődött át. A lány pedig előre állt, és elfogadta sorsát. Tudtam, mi fog történni. Ezúttal erősen átöleltem a lányt, de egy szót sem szóltam. A férfi megindult, elkezdte azt, amit nem tudtam megakadályozni. A lány felsikoltott, fájdalmai voltak, egyszer csak eltűnt. Az ajtó működésbe lépett, de nem tudtam meg, hogy mi van mögötte. Nem is érdekelt. Csak a lányon törtem az agyamat....

Felébredtem.

Ekkor tisztázódott bennem, hogy már kétszer megálmodtam egy a Pandóra szelencéjének felnyitásához hasonló történetet. Ha harmadszorra is megálmodom, talán befolyásolhatom majd ezt az egészet

Ebben az évben elég bizarr álmaim vannak. Nem tudom mi válthatja ki őket, de jó lenne megtudni, hogy mit jelentenek.

Születésnap

17. születésnapom. Az eddigi legszerencsétlenebb.
Matekból az általános matektudásom hiánya miatt megbuktam annak ellenére, hogy átmehettem volna. Anyám pszichológushoz akar küldeni. Apám leordította a fejemet.
Megint a matektanárral jönnek. Mondtam, hogy van, aki segítsen, de ők hajthatatlanok. Nem tudják, hogy nekem mi a jó. Már a számok látványától lefagy az agyam.
Ha pedig eljön az idő, hogy csináljak is valamit, akkor meg azon kapom magam, hogy számokat bámulok és valami teljesen máson gondolkodom. Talán jó útra térítem magam matek ügyében...

Ezek után átjönnek keresztanyámék. Mindig ugyan az van. "Jössz majd nyáron? Angol tábor? Majd gyere el a strandra!" Csikaró hasfájásom akadt, ők pedig még a küszöbön dumáltak vagy 20 percet. Elmentek. Fel sem köszöntöttek.
Ha már felköszöntésről van szó... még tortát sem kaptam :)

De azért a társaság, ahol próbálok letelepedni gondolt rám. Kimentünk a ligetbe, ott a cserebogarak a csapat felét visszariogatták a betondzsungelbe. 3 sör után megérkeztek a kutyák és Futyu a zsömléivel. Röviddel utána csirkeláb :D
Egy nagy dózis szülinapi narancsszesz után még a "kajla haladás" érzését is megtapasztaltam.
Az aztán fura volt. Később még pizzát is ettünk. Azt hiszem egy lépcsőházban.

Legjobb barátom pedig hagyott egy nagyon finom italt és megjavította hűséges balisongomat.

Jövőre már 18 leszek. Mindig is vártam. De vannak rossz oldalai is. Nem tudom, hogy kész vagyok-e rá.

Love

Körülöttem mindenki megtalálta élete párját... persze én nem. Sokáig gondolkodtam, hogy miért is, de aztán egy lánnyal való beszélgetés (kibe egy barátom jó 4 éve belezúgott) a vonaton hamar felébresztett. Nem is érdekli az egész. Egyszerűen éli az életét. Nem vinnyog és nincs is elkeseredve. Tudja azt, hogy majd egyszer úgy is része lesz ebben, és hogy most élnie kell az életét.
14 éves koromban fogadtam meg magamnak, hogy nem fogom magam ilyeneken törni. Talán azért tettem, hogy ne szakadjak le a barátokról, hisz legjobb barátom már hatodikban megtalálta szerelmét... akkor már nem volt ott az, akivel mindent megbeszélhettem. De aztán itt vagyok most. Majdnem 17 éves és csak ezen nyűglődik. Csak nevettem ezeken a "Majd megváltozol" dumákon...
Tényleg ráérek. Persze nehéz dolog elfeledkezni... róla... de hát... ez van! Fiatal és éretlen vagyok. Ha még lenne is valami, akkor sem tudnék mit kezdeni. Gondolkodtam... a szerelem az, ami kiemel minket az állatok közül, de ez is az, ami meggyengít és elvakít minket.

Itthon

Nagymamám temetése. Jó dolog, ha már a szülőhazádban valakinek megvan a sír helye. Okot ad a visszalátogatásra. Rám fért már, hogy elhagyjam ezt a helyet egy darabig. Jó volt újra látni mindenkit és visszaemlékezni az elmúlt idők baromságaira... aztán szép lassan kialakult a káosz és zűrzavar :)

Mire is gondolok? Itt van az összes baromság ami ott történt velem:

-A sofőr Ali Baba
-A nővérem zsörtölődik
-Esik az a rohadt eső
-Ha valaki megemlíti, hogy milyen kátyúsak a magyar utak, húzzon ki oda és legyen öngyilkos a látottak alapján.
-Megint ott az a kísérteties torony... Brrrr...
-1 órás prédikáció arról, hogy mi fogad minket a túlvilágon, hogy hányszor lehet elmondani, hogy valakinek 10 dédunokája van és hogy a szeretet örökké velünk marad.
-A nővérem zsörtölődik
-Megittam életem legjobb citromos sörét
-Ádám megtudott valamit: Az unokatesója bagózik és jó füves kapcsolatai vannak.
-10 méter mély gödörben egy algás pocsolya, mellette egy tábla: 'Irodaház'
-Elolvadt kuka
-A nővérem zsörtölődik (Jajj, ezek a zsörtölődős nővérek)
-Beígértek nekem egy erősítőt
-Találkozás a régi ismerősökkel
-Találkozás gyermekkorom legjobb barátjával
-Régi kínos és vicces emlékek felelevenítése
-Magyarul nem beszélő taxisofőrrel való mutogatás alapú kapcsolatteremtés
-50 Lei elköltése a realban
-Porcogós kocka pizza
-20 Liter ketchup
-Életem legrosszabb citromos söre
-"FUEGO"
-"Neked is van, akkor meg minek turkálsz itt?!"
-"Ha ő kérdi, akkor még nálunk is részegebb" *Uncsi felokádja a sört*
-Apám pálinka túladagolással állít be
-Nővérem zsörtölődik
-Unokatesóm kifekszik
-Anyám jajgat
-Te jó ég, az intim részem...
-Éjszaka arra ébredek, hogy nincs rajtam a felsőm és mikor megtalálom csupa víz. Mi a fene történt?!
-2 Joghurt
-Már csak 350 kilóméter!
-"2 perc alatt nem érjük el."
-Kutyakaja van, kenyér nincs.
-A nővérem zsörtölődik

Most pedig itt vagyok. Te jó ég...

Álom

Irodalom óránk volt. Égtek a villanyok és kint sötét volt. Kimentem a mosdóba. Amikor odaértem éneklésre lettem figyelmes, elvégeztem hát a dolgom és kimentem. A tükrök előtt állt... nagy, sötétkék szemek, amiket vékony világoskék gyűrű díszített... Ő csak állt és nézett... erre dadogva és elhibázva szavaim azt mondtam, hogy Ő a legszebb lány akit valaha láttam (sablon romantika, heh?). Annak ellenére, hogy rosszabbul nem is mondhattam volna, Ő egyből megértette mondanivalómat és elkezdtünk beszélgetni; barátokról és dolgokról, amikről sajnos már nem emlékszem. Aztán megbeszéltünk egy találkát valahol. Ezután elmentem a titkárság irányába, fogalmam sincs, hogy miért, ezek után pedig vissza a terembe, ahol Mátrai tanárnő kiosztott, amiért ennyit voltam a mosdón... de nem foglalkoztam semmivel. Emlékszem, hogy leesett állal ültem egy helyben.

Aztán persze eljött a reggel... félkómás állapotban még arra gondoltam, hogy úgy is találkozunk, annak ellenére, hogy ez egy álom volt. Végül magamhoz tértem, szomorúan kikeltem az ágyból most meg itt vagyok, hogy leírjam. Ez a szép, de egyben fájdalmas álom biztos megmarad bennem örökké... legalább éjszaka boldog voltam.

Hmmm... Sokat gondolkodtam... Teljesen felesleges az elérhetetlenen törnöm magam. Talán még túl korai is... Sosem fog összejönni, de én ezt nem bírtam elfogadni.... pesszimizmus. Hagyjuk! Egy csomó minden más is van. Nem is értem, miért voltam ilyen marha. És jó 4 éve még én beszéltem, hogy nem hagyhatjuk, hogy ez a dolog megroppantson minket. Na, megint ezek a nyomasztó emlékek... Kifelé ;)

Annyira elegem van abból, hogy minden apróságból egy orbitális katasztrófát csinálnak. 1 rohadt percre kopjon már le a világ rólam! Egyszerűen nem tudok hova menekülni.