Születésnap

17. születésnapom. Az eddigi legszerencsétlenebb.
Matekból az általános matektudásom hiánya miatt megbuktam annak ellenére, hogy átmehettem volna. Anyám pszichológushoz akar küldeni. Apám leordította a fejemet.
Megint a matektanárral jönnek. Mondtam, hogy van, aki segítsen, de ők hajthatatlanok. Nem tudják, hogy nekem mi a jó. Már a számok látványától lefagy az agyam.
Ha pedig eljön az idő, hogy csináljak is valamit, akkor meg azon kapom magam, hogy számokat bámulok és valami teljesen máson gondolkodom. Talán jó útra térítem magam matek ügyében...

Ezek után átjönnek keresztanyámék. Mindig ugyan az van. "Jössz majd nyáron? Angol tábor? Majd gyere el a strandra!" Csikaró hasfájásom akadt, ők pedig még a küszöbön dumáltak vagy 20 percet. Elmentek. Fel sem köszöntöttek.
Ha már felköszöntésről van szó... még tortát sem kaptam :)

De azért a társaság, ahol próbálok letelepedni gondolt rám. Kimentünk a ligetbe, ott a cserebogarak a csapat felét visszariogatták a betondzsungelbe. 3 sör után megérkeztek a kutyák és Futyu a zsömléivel. Röviddel utána csirkeláb :D
Egy nagy dózis szülinapi narancsszesz után még a "kajla haladás" érzését is megtapasztaltam.
Az aztán fura volt. Később még pizzát is ettünk. Azt hiszem egy lépcsőházban.

Legjobb barátom pedig hagyott egy nagyon finom italt és megjavította hűséges balisongomat.

Jövőre már 18 leszek. Mindig is vártam. De vannak rossz oldalai is. Nem tudom, hogy kész vagyok-e rá.