Álom

Irodalom óránk volt. Égtek a villanyok és kint sötét volt. Kimentem a mosdóba. Amikor odaértem éneklésre lettem figyelmes, elvégeztem hát a dolgom és kimentem. A tükrök előtt állt... nagy, sötétkék szemek, amiket vékony világoskék gyűrű díszített... Ő csak állt és nézett... erre dadogva és elhibázva szavaim azt mondtam, hogy Ő a legszebb lány akit valaha láttam (sablon romantika, heh?). Annak ellenére, hogy rosszabbul nem is mondhattam volna, Ő egyből megértette mondanivalómat és elkezdtünk beszélgetni; barátokról és dolgokról, amikről sajnos már nem emlékszem. Aztán megbeszéltünk egy találkát valahol. Ezután elmentem a titkárság irányába, fogalmam sincs, hogy miért, ezek után pedig vissza a terembe, ahol Mátrai tanárnő kiosztott, amiért ennyit voltam a mosdón... de nem foglalkoztam semmivel. Emlékszem, hogy leesett állal ültem egy helyben.

Aztán persze eljött a reggel... félkómás állapotban még arra gondoltam, hogy úgy is találkozunk, annak ellenére, hogy ez egy álom volt. Végül magamhoz tértem, szomorúan kikeltem az ágyból most meg itt vagyok, hogy leírjam. Ez a szép, de egyben fájdalmas álom biztos megmarad bennem örökké... legalább éjszaka boldog voltam.