Endroo's Mind

Vajon most milyen lennék, ha aznap a barátom helyett a régi stílusom választottam volna?
Talán nem lennék egy félénk, bárgyú álmodozó... de valószínűleg a legbunkóbb gyerek lennék, akit csak ismer a föld. De legalább megmaradt egy nagyon jó barát, akitől később sokat tanultam, és egy igazi társsá vált. Sokat tanít az élet. Sokszor is hasznosítom.
De a megszerzett tapasztalat ellenére megint elfeledkeztem valamiről.
A SLICCEM! Nem értettem, miért mosolyog egy csoport lány, meg egy biciklista rajtam. Hazaértem, miután visszaugrottam a vonatra a sálamért(Újabb dolog, amire figyelnem kell.), és mikor levetkőztem, észrevettem.
Röhögtem is magamon. De mi is olyan nevetséges ebben? Már mióta farmert hordok ez megy.

A buszmegállóban, miután elköszöntem osztálytársamtól, a délegyi járathoz menve észrevettem egy mondjuk úgy - nem igazán kellemes személyt... Nem fogok jelzőket osztani rá, nem vagyok ilyen.
Szóval sok rossz pillanat jutott eszembe róla. Elmondtam, hogy tanulok, megvagyok és szép lassan eloldalogtam... inkább mentem a vonathoz, hátha jön.
Jött is és találkoztam egy igazán kellemes személlyel, aki egy csomó jó dolgot idézet fel bennem.
Emlékek... A hibáinkból való tanulás... emberek vagyunk.