2010. január 10., vasárnap

Egy rokon elvesztése hogy össze tudja hozni a családot!
Éveken át tervezgettük, hogy találkozunk az unokatesókkal és csak most jött össze, ezen a keserves, letört búcsú összejövetelen.
De nem inni és mulatni gyűltünk össze, nem? Hát pedig ez ment.
Ingyen kaja, pia. Ez kell, nemde? Hmm... Lehet csak velem van a probléma?
Nem is tudom... kell-e egyáltalán gyászolni? Hiszen ez az élet rendje. Elhullunk és mások a helyünkbe lépnek.
És már megint itt ülök... próbálom megfejteni az élet értelmét. Reménytelen.
De talán jól letudom élni... netán majd egy aluljáró lesz az otthonom?
...bárhogy is lesz, sosem fogjuk tudni, hogy mi van... Odaát...
Feltevések vannak, de ahogy már említettem válaszoknak hírét sem halljuk.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése